Évekig ettem az őszibarackot mosogató fölé hajolva, könyékig ragacsosan. Nem is értem, hogy nem jutott eszembe korábban, hogy lehet azt így is enni:

(Nekem nagyon tetszett a fotóm, remélem, másnak is.:)) 

Két olyan eszköz van a konyhámban, amiknek a használatát nem anyukámtól
tanultam, viszont nekem nagyon beváltak.

A habverő
Habverőből kétféle létezik. A spirálos való effektív habverésre, ez ugyanis több levegőt visz bele a habba.

A másik, amelyet nevezzünk csak nemes egyszerűséggel drótosnak, mindenféle krémek, habok, krémlevesek keverésére ideális.

Amikor a Bestfoods-nál dolgoztam, és ott lebzseltem időnként a konyhában a mesterszakácsok körül, tőlük láttam, hogy minden olyan dolgot, amit csomómentesre kell keverni, azt ezzel a habverővel keverik. És tényleg, csomómentes lesz vele a puding, a krémlevesek stb. Ideális esetben félgömb formájú tálat kell használni, mert persze a "sarkokból" nem lehet felszedni vele a főzött krémet, úgyhogy vagy nagyon kell vigyázni, hogy ne kezdjen el odakozmálni, vagy a csomómentesség elérése után fakanálra kell váltani.

A hagymafésű

Pár éve Angliában jártam, ott láttam ezt a kis szerkezetet.

A félbevágott hagymát kell rászúrni, előbb a réseken átnyúlva, majd keresztben kell vágni. Egyrészt nem csúszkál a hagyma ide-oda, másrészt sokkal hamarabb megy a darabolás, kevésbé lesz hagymaszagú az ember keze (körme), és elég leöblíteni. 

Szeretjük a csípőset és a fokhagymásat. Rém egyszerű húspácot szoktam időnként készíteni.

Nagy mennyiségű fokhagymát, ízlés szerinti mennyiségű csípős Piros Aranyat és olívaolajat keverek össze:

Ezt rákenem a besózott húsra:

Minimum 2-3 órát állni hagyom, aztán kevés olivaolajon hirtelen kisütöm serpenyőben. Nem árt, ha egy fedő is kéznél van, mert nagyon spriccel!! 

Minden családban van egy Bözsi néni. Vagy legalábbis volt anno. És ennek a Bözsi néninek volt egy jó receptje. A mi Bözsi nénink egy piskótaszerű sütivel vonult be a családi receptfüzetbe és a családi legendáriumba.

Kiskoromban holdacskának hívtuk ezt a sütit, jópár évvel később szülőanyám receptfüzetét böngészve harsány kacaj közepette vettem észre, hogy van benne egy olyan recept, ami egészen egyszerűen csak

BÖZSITŐL

Persze kérdeztem, hogy ez meg mi, mire kiderült, hogy hát ez a holdacska, de annak idején ezt így írta le. Azóta a süti átneveződött Bözsitől-re, és amikor a férjemnek először bemutattuk a holdacskákat, akkor kérdésére, hogy "ez meg mi?", az volt a válasz, hogy "Bözsitől".

Bözsitől egészen egyszerű kevert sütemény, a holdacska formát akkor kapja, amikor a megsült tésztát daraboljuk. Ugyanis pogácsaszaggató formával kell kivágni a porciókat.

1. 15 dkg vajat (vagy margarint), 30 dkg cukrot, 1 egész tojást és 4 tojás sárgáját irgalmatlan sokáig keverünk. A robotgép is eldolgozik vele kb. 10-15 percig, a végére egészen habosnak tűnik a halványsárga krém.

2. A 4 tojásnak a fehérjét 1 csomag vaníliáscukorral felverjük habnak. Anyukám üzeni a blog olvasóinak, hogy a tojásfehérje habja akkor lesz jó kemény, ha cukrot is teszünk bele, így tehát a csomag tartalma mehet is mind bele.

3. 20 dkg lisztet kimérünk, majd laza lapátoló-forgató mozdulatokkal összekeverjük a habot, a vajas keveréket és a lisztet. (A képen látszik, amint sebesen forgatom.)

4. Kivajazunk és kilisztezünk egy tepsit, előmelegítjük a sütőt. Bele a keveréket és hagy szóljon. Bözsitőlt 5-ös fokozaton kell sütni kb. 25 percig.

Van egy 3.5-ös lépés is: a nyers tésztát megszórjuk apróra vágott dióval. Ez így korrekt Bözsi nénivel szemben, bár mi sosem csináltuk éppen így.

A megsült tésztát kivesszük, és amikor lehűlt, pogácsaszaggatóval félhold formákat szaggatunk belőle. Aki akarja, porcukrozhatja vagy savanykás (savankás!) lekvárral is eheti.

Hibaelhárítás:

Nem sok mindent lehet elrontani benne. A margarin vagy vaj lehet az elején túl hideg, amikor is két masszív gombócba áll újra össze a robotgép keverőlapátjai között. Kivakarjuk, elindítjuk, újra kivakarjuk, utána már rendben lesz.

A római tál egy remek találmány. Kevés receptet ismerek, amik finomak
benne, és legtöbbször a római tál nélkül egy egyszerű tepsiben 
alufóliával is meg lehet sütni ugyanazokat a kajákat, a római azonban
mégis más. A cserép máshogy adja le a hőt, máshogy engedi át a párát,
hovatovább a tálat a sütés előtt be kell áztatni, és időről-időre
cserélni, ugyanis a cserép pórusaiból a zsírt, olajat nem lehet úgy
kimosogatni, mint egy fém tepsiből.

A kedvenc rómais receptem viszont azért érdemelte ki ezt a címet, mert
egy körben lehet húst és köretet is csinálni vele. Íme a végeredmény:

 
Kell hozzá:
 

• pulykamell szelet
• sárgarépa
• hagyma
• gomba
• krumpli
• só, bors, rozmaring, kakukkfű, borsikafű
• olaj

Az elkészítés:
1. A pulykamell szeleteket ízlés szerint előkészítjük. Besózzuk,
készítünk hozzá egy pácot, amiben pár órát állni hagyjuk. (Az egyik
legegyszerűbb pác a mustár, főleg ha jó csípős.)

2. A zöldségeket megpucoljuk, szeleteljük. Én a répát nem karikára,
hanem hasábokra szoktam vágni, a krumplit pedig vékony szeletekre.
Lényeges, hogy a hosszabb főzési idejű zöldségeket vékonyabbra vágjuk.

3. A római tálba kevés olajat öntünk, és elkezdjük rétegesen lerakni a
zöldségeket.

Először a krumpli karikákkal kezdjük, aztán sózunk,
fűszerezünk (kakukkfűvel, rozmaringgal, borsikafűvel). A többi zöldséget
is ráömlesztjük, és amikor kész, lelocsoljuk olajjal.
 

4. A hús sütésének két módja van. Az egyik a rövidebb sütési idejű
húsokra vonatkozik, amik hajlamosak kiszáradni, és túlsütés esetén
csizmatalp jellegűvé válni (pl. csirkemell). Ilyen esetben a húst
célszerű először serpenyőben gyorsan átsütni, de épp csak addig, hogy a
felszínén úgynevezett kéreg képződjön, ami állítólag megakadályozza,
hogy a finom levek kijöjjenek belőle a sütés során. A sütés másik módja,
hogy egyszerűen rátesszük a zöldségek tetejére, ráborítjuk a római tál
tetejét, és mehet be a sütőbe.
 

5. Maximális hőfokon sütjük. Kb. 3/4 óra után levesszük a fedőt, megnézzük 
a krumplit, répát, hogy elég puha-e, és még fedő nélkül sütjük tovább,
amíg megpirul. Ilyenkor kell már vigyázni a húsra, nehogy kiszáradjon!

 
Megjegyzések a fűszerekről:
A kakukkfű jól harmonizál a krumplival, a borsikafű pedig az őrölt bors
helyettesítője lehet, ugyanis nem tapad rá a gyomorfalra, így az
érzékeny gyomrúak számára jó alternatíva.
 

Idézet következik:

Mosogatás előtt az ételmaradékokat kevés vízzel öblítsük ki az edényekből, vagy kenyérhéjjal töröljük ki (ez mehet a moslékba) és utána mossuk el bő meleg vízzel. Az edényeket meleg vízzel öblítsük ki, mert így hamarabb szárad. Előbb a poharakat, kávés, teás, porcelánedényeket, evőeszközöket, végül a lábosokat, fazekakat mossuk. A kormos edényeket finom szitált hamuval, vagy Vimmel súroljuk meg. Az evőeszközöket szintén Vimmel vagy finom kőporral dörzsöljük, külön e célra tartott ruhával, vagy száraz parafadugóval. A mosogatóruhát is jól öblítsük ki meleg szódás vízzel és terítsük ki száradni. (...) Az asztal lapját is súroljuk le Vimmel, vagy kőporral és törüljük meg szárazra. A még meleg tűzhelyet újságpapírral dörzsöljük át, így megtartja a színét. Ha kihűlt, vasporral fényesítsük ki, a fémrészeket sidolozzuk meg, a konyha kőpadozatát mossuk fel, s a kézimunka terítőket terítsük fel. Utána jól szellőztessük ki a konyhát.

(...)

Biztosítsunk magunknak szabad időt a művelődésre, társadalmi munkára, sportra.

Mert hogy az idézet az 1956-ban kiadott Horváth Ilona: Szakácskönyv - Háztartási tanácsadó c. könyvből való, és mégiscsak zsenánt lett volna, ha a kő-, vas- és egyéb porozás után a háziasszony nem megy el egy üdítő társadalmi munkára...

A receptben megadott mennyiség 2 gáztepsi adagra vonatkozik. Akinek csak
1 gáztepsije van, az vagy kérje kölcsön a szomszédét, vagy csinálja fele
mennyiséggel.

Ami kell hozzá:

• 30 dkg sima liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 25 dkg margarin (ez 1 kocka Rama)
• 2 dl tejföl (de legyen még készenlétben, ha nem áll össze a tészta)
• 1 tojás
• 2 kávéskanál só
• 5 dkg reszelt sajt + sajt a szóráshoz
• köménymag (szóráshoz)

A lisztet, a margarint, a sót, a tejfölt és a tojás sárgáját
összegyúrjuk. Nagyjából akkor jó, amikor már nem tapad össze-vissza, és
dirib-darabok helyett egy nyújtható masszát képez. Kinyújtjuk és
hajtogatjuk, kétszer. A hajtogatást úgy kell csinálni, hogy a
tésztalapot képzeletben egy 3-szor 3-as négyzetre osztjuk, behajtjuk
először a jobb oldalát, majd a balt, ezután felülről és alulról is
ráhajtjuk, hogy a képzeletbeli négyzet középső négyzete maradjon
előttünk, toronyházszerűen. Ezután újra kinyújtjuk, és újra hajtogatjuk.
Majd mehet be a hűtőbe pihenni minimum fél órára, de esetleg akár egy
egész éjszakára is.

Reggelre kelve a tömböt kétfelé vágjuk, mert az egyik az egyik tepsibe
megy, a másik a másikba. (Fél adag esetén értelemszerűen nem vágjuk
félbe.)  A tepsi alját zsírral kikenjük, majd a tésztát - amit előzőleg
olyan nagyra nyújtottunk, amilyenre csak bírtunk - beletesszük és
szétdögönyözzük. Az igazán rutinos háziasszzonyok természetesen a
gyúrótáblán nyújtják és szakadásmentesen emelik át a tepsibe - nos,
nekem ez nem sikerült. Viszont a tésztát egyszerű dögönyözéssel és
lapítással  szét lehet egyenletesen teríteni a  tepsiben.

Most jön a kenés tojásfehérjével. Ugye emlékszünk, hogy a tésztába csak
a sárgája került? Nos, azért került bele, hogy ne dobjuk ki. Mert ha
esetleg van otthon tojásfehérje a hűtőben, akkor azt használjuk, a
sárgája a tésztából elhagyható. A fehérjét kicsit felverjük villával, és
pemzlivel felhordjuk a felületre.

Most jön a szórás: reszelt sajttal, köménymaggal, pirospaprikával, kinek
mi ízlik.
Ezután egy úgynevezett rádlival, azaz derelyeszaggatóval feldaraboljuk a
tésztát, és mehet a sütőbe.

Jól záró dobozban sokáig eláll. A legjobban az egészen lezárt,
lelakatolt dobozban áll el, mert én is csak a maradványokat tudtam fotózni.

Nagyon szeretjük a tócsnit, hagyományosan krumpliból szoktuk csinálni. Most azonban hallottunk egy új receptet, méghozzá azt, hogy csillagtökből (leánykori nevén patisszonból) milyen finom tócsnit lehet sütni. Kipróbáltuk, és tényleg! Sőt, még jobb, mint a krumplis, mert kevésbé üli meg az ember gyomrát. Erről beszélek:

1. Végy egy csillagtököt. Pucold meg, gyaluld le.

2. Adj hozzá 1 vagy 2 tojást (ha nem elég "taknyos", akkor kell hozzá a második is), nagyjából 2 evőkanál lisztet, sót, köménymagot. Keverd össze, hogy jó ragacsos legyen, de mégse túlságosan csirízes.

3. Serpenyőben melegíts olajat, és kis lapos kupacokat csinálj bele a masszából.

4. Süsd aranybarnára mindkét oldalát.

Tejföllel és fokhagymával (fokhagymás tejföllel) az igazi. 

A zöldségek nagy része izgalmas ízt kap, ha pörkölt-szerűen készítjük el őket. Ilyen a karfiol is, ami csak egy picivel bonyolultabb, mint ha az ember rántottát sütne.

1. Pörköltalapot készítünk. Ehhez apróra vágunk egy közepes fej hagymát, és zsíron vagy olajon megdinszteljük. Vagyis alacsony lángon pirítgatjuk, amíg a kis hagymadarabkák szélén nem látjuk, hogy ott már nem nyers, hanem megpirult.

2. Levesszük a gázról és egy kis idő után pirospaprikát adunk hozzá.

3. A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük és rádobjuk a pörköltalapra. Ilyenkor lehet hozzátenni még egy fél paradicsomot, egy-két szelet zöldpaprikát, ha akad a hűtőben. Megsózzuk, borsozzuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje a karfiolt.

4. Fedő alatt puhára főzzük. (Kóstolgatjuk, villával szurkáljuk, igény esetén újra vizet teszünk rá, stb.)

5. Személyenként 1 tojást felverünk egy tálban, felnyomjuk teljes erőre a gázt és ráöntjük a karfiolra a tojást. 

Gyakorlatilag kész is.

Hibaelhárítás: a legnagyobb hiba, amit véthetünk, az az, hogy a pirospaprikát a még túl forró hagymás zsírra tesszük, ezért megég és megkeseredik. Dobhatjuk ki.

A babák hozzátáplálásának kezdetén a csirkehúst és a krumplit ajánlják a
gyümölcsök után. A krumpli csak akkor problémás, ha a kisded egyáltalán
nem akarja megenni, mert hogy valószínűleg már úgy pottyant ki az
anyjából, hogy utálta a krumplit...
A szófogadó kismama ekkor hónapokig kínlódik, hogy mivel is tudná etetni
a dedet, amíg végre eljut odáig, hogy befejezi ezt a krumpli-mizériát,
és más kombinációkkal is próbálkozik (mondjuk turmixolt
csirkepörkölttel...). Most megosztom a legnépszerűbb babakaja receptjét,
ami nálunk csak almapipi néven vonult be a történelembe.

A csirkemellet enyhén sózzuk, kakukkfűvel fűszerezzük és nagyon kevés
oliva olajon megsütjük. (Itt több védőnő is rosszul lenne, de nem gond,
a mi kisdedünk soha nem ette meg az ízetlen kaját.) A kisült mellet apró
csíkokra vágjuk, és fóliába csomagolva lefagyasztjuk.

Az almát megpucoljuk, és egy szem szegfűszeggel és/vagy egy pici darabka
fahéjjal feltesszük főni. Amikor felforrt, a mélyhűtőből elővett csirkét
beledobjuk a vízbe, hogy átmelegedjen. Ezután értelemszerűen a fahéj és
a szegfűszeg nélkül, kevés lével összeturmixoljuk. Kész az almapipi.

A krumpli mizériára a pontot akkor tehetjük fel, ha a gyerek kezébe
adunk egy sültkrumplit, és akkor meglátjuk, hogy vajon a krumplit
utálja-e, vagy csak a pürét...