Itt:

https://www.percekalatt.hu/pergos-rizs-hazilag-nem-zacskobol/

 

Az interneten találtam a muffin egyik nagyon egyszerű receptjét, ami azért tetszett különösen, mert egyrészt nem kell hozzá semmi olyasmi, ami egy átlagos háztartásban adott időpillanatban nincs meg, másrészt pedig nem kell elővenni hozzá a konyhai mérleget, elég a mérőkancsó, ugyanis a mennyiségek ml-ben vannak megadva.

A muffin alaprecept:

• 300 ml liszt
• 1 csapott mokkáskanál sütőpor
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna
• 150 ml kristálycukor
• 1 tojás
• 2 dl tej vagy tejszín
• 75 ml olaj

Ezeket robotgéppel összekeverjük, és már önthetjük is a muffinsütő mélyedéseibe, amiket előzőleg kikentünk vajjal vagy tettünk bele egy alkalmatos muffinpapírt.

Előmelegített sütőben 4-es fokozaton sütjük kb. 25 percig. (Gázsütőre írom a sütési időt és a fokozatot.)

Saját fejlesztés a kókuszos-meggyes muffin.

 

Annyi benne az extra, hogy a tésztához hozzákeverünk még kb. egy púpozott evőkanál kókuszreszeléket és muffinonként 4 db meggyet teszünk a formába. A meggyeket kiskanál nyelével célszerű lenyomkodni a tésztába, ugyanis a sülés közben a szódabikarbónának és a sütőpornak köszönhetően a muffinok mintegy vulkán szerűen kitörnek, és ha a meggy nincs elég mélyen, akkor kinyomja és az nem olyan jó.

Megjegyzésként: kipróbáltam már kakaósan, csokidarabokkal, mazsolával, almakockákkal és banánnal is. A banános az nem volt valami nyerő, a többi viszont finom volt.
 

A muffin langyosan finom, ha áll, és pláne másnap már nem annyira finom, mint frissen. Vagyis hamar el kell pusztítani!

A lasagne receptje egy volt kollégától származik, még abból az időből, amikor a lasagne tészta ismeretlen fogalom volt nálunk, így a leleményes háziasszonyok csuszatésztával helyettesítették. Ebből egyenesen következik, hogy a recept alkalmazható bármilyen tésztafélére.

A lasagne másik jellegzetessége, hogy itt kétféle mártást kellene készíteni, egy pirosat (paradicsomos-húsos) és egy besamel mártást (vajon enyhén megfuttatott liszt, tejjel felengedve). Ebben a receptben ezt kvázi egy lépésben abszolváljuk: besűrítjük egy kicsit a paradicsomos husit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4 személyre szól a recept, de szerintem senki nem fog dekázni...

1. Egy emberes szelet szalonnát felkockázunk pici kockákra, kisültjük a zsírját. A sült szalonna sajátossága, hogy akármilyen ropogósra sütjük, ha vizet kap (levesben, paprikás krumpliban stb.) megpuhul, és szivacsos lesz. Aki ezt nem szereti, az nyugodtan kihagyhatja ezt a lépést, és helyettesíthet zsírral vagy olajjal.

2. Egy nagy fej vöröshagymát felaprítunk, a zsírban megdinszteljük.

3. Hozzáadunk kb. 40 dkg darált húst. A recept szerint sertéshúst kell hozzáadni, de lehet marhát is, vagy hovatovább pulykát is. Legutóbb pulykával csináltam. A hús a sütéskor kifehéredik, én ezt a műveletet szeretem nagyobb lángon csinálni, hogy egy pici kéreg süljön a húsra, még így darált változatban is.

4. Sózzuk, fűszerezzük: oregano, bors, kakukkfű, bazsalikom. Nem sajnáljuk tőle.

5. Felengedjük kb. 2 dl vörösborral (ha nagyon száraz a vörösbor, akkor kevesebbet tegyünk bele), és hozzáadunk egy kicsi paradicsompüré konzervet. Jó a sűrített paradicsom is, amit tetrapak dobozban árulnak, de nem jó a paradicsomlé, mert nem elég sűrű.

6. Hozzáadunk 3-4 gerezd apróra vágott fokhagymát.

7. Paradicsomos ételről szólva cukor is kell bele, nagyjából 2 kávéskanálnyi, de ezt kóstolással tudjuk megállapítani. Ha nagyon vad savanyú az íze, akkor cukrot bele!

8. Fedő alatt puhára főzzük. Kóstoljuk.

9. Kb. egy deci (fél pohár) tejfölben csomómentesre keverünk egy púpozott kávéskanál lisztet. (Vagy két csapottat, az talán jobb.) Ezt a trutymót felöntjük egy pici vízzel és hozzáadjuk a már puha húshoz. Átforraljuk vele, és már kész.

A képen egy olyan verzió látható, ami kevésbé paradicsomos, viszont főztem bele gombát is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tészta esetében választhatunk:

a) kifőzünk csuszatésztát

b) lasagne tésztával dolgozunk. Utóbbi választásánál is két eset lehetséges. Az olaszos megoldásnál a tésztát nyers állapotában rakjuk le rétegezve. Ekkor viszont a szósznak kell sokkal vizesebbnek lennie, és ebben a vízben fő meg sütés közben a tészta. Én ezt nem szeretem, mert pont a felső réteg, amin a sajt van, nem tud átfőni, és nehéz is eltalálni, mennyire kell hígnak lennie a szósznak. Én tehát ebben az esetben a tésztát vízben kifőzöm, és a forró tésztalapokkal pilinckázok a tepsiben. Nem valami kellemes tevékenység, de ez van.

Bármelyik tésztát is választjuk, rétegesen tesszük le a tepsibe a tésztát és a szószt. Időnként beiktatunk egy reszelt sajttal bőven ellátott réteget is. A végén a tejére maradjon sajt. Nagyon finom, ha kétféle sajtból reszelünk: füstöltből és simából, lehetőség szerint zsíros sajtból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Betesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a teteje szép piros nem lesz.

Csináltam már ilyet spagetti tésztával is, úgy is finom volt. 

 

Ha túl sok a húsos szósz, le lehet fagyasztani, és sima egyszerű spagettihez kínálhatjuk. 

 

Végül pedig: lasagne vagy lasagna? (lazannye, lazannya, lasannya vagy mi?)

Olaszul a lasagna az adott formájú tésztalap egyes számú alakja, aminek a többes száma a lasagne. Mindkettőt használják a hétköznapi beszédben, de talán a többes számú alak jobb, hiszen több tésztalapról beszélünk a kész étel esetében.

 

Végy néhány szelet tengeri halat...

Nem is annyira egyszerű megküzdeni ezzel a feladattal, ugyanis ha bemegyünk bármelyik hipermarketbe, ott tömegével sorakoznak a fagyasztott tengeri halak. A probléma ott kezdődik, amikor már kisütjük őket, kijön belőlük a tenger (vagyis több liter víz), és ottmarad négy nyomorúságos kis szardínia méretű izé, fantasztikus fűszerezéssel, isteni illattal, de gyakorlatilag nulla mennyiségben. Ez csak egy kis figyelmeztetés, jóelőre!

1. A halszeleteket ráfektetjük a fóliára, alá egy pici olíva olajat öntünk.

2. Besózzuk, és fűszerezzük: rozmaring, fehér bors a minimum elvárás, de lehet kísérletezni mással is.

3. Citromszeleteket teszünk rá, amit paradicsom szezonban felválthatunk paradicsom szeletekkel is. Ínyencek egy-egy szelet sajtot is tehetnek a halra.

4. Bebugyoláljuk a fóliába, és nagyjából 15 percig sütjük teljes gázon.

5. Hogy legyen egy kis színe, kinyitjuk a fóliát, és még úgy is sütjük, amíg egy kis színt nem kap. Vigyázat, itt már sokáig sütni nem szabad, mert kiszárad és összeaszik, mint II. Ramszesz.

Krumplipürével vagy friss salátával tálaljuk. Citrommal csepegtetve nagyon finom!

 

 

A múltkoriban PikPokkal eszmét cserélve a marketingizek.hu-n felmerült, hogyan is esszük mi a tojást krumplival. Nosza, írjuk meg ide, hátha hasznát veszi valaki. Ezt a receptet különösen ajánlom Lackónak, akiről, bár személyesen nem ismerem, titkos forrásból tudom, hogy kimondottan szereti a tojást :)

A kaja voltaképpen Lénárt Istvánné Gyerekek főzőkanállal című örökbecsű szakácskönyvéből  származik, ahol Piff-puff rántotta néven fut, csak az idők során tuningoltam rajta egy kicsit.

A többé-kevésbé eredeti változat:

Karikára vágott krumplit (kb. fél centi vastagságban) megsütök olajban. Nem addig, amíg barnára pirul, csak amíg egy kicsit színesebb kezd lenni a széle. Közben felverem a tojást - általában annyi darab kell hozzá, amennyi kisméretű krumpli -, sózom, fűszerezem, aztán rázúdítom a krumplikarikákra a tűzön. Ezután csak villával tologatom, hogy a tojás mindenhová befolyjon, és mindenütt jól átsüljön. A végeredmény egy krumplival átszőtt (ezt a szót egy tepertő csomagolásáról vettem, nagyon érzékletes) tojáslepény, aminek a tetejére még dobálhatok ezt-azt, reszelt sajtot, petrezselyem zöldjét, snidlinget vagy amit akarok.

Ezzel az én első gondom az volt, hogy túl nehéz (zsíros). Tehát leöntöttem alóla a krumplisütés utáni fölös olajat, hogy a tojás ne tocsogjon (annak mindegy, főleg egy tisztességes teflonserpenyőben). A másik gondja a gyerekeimnek támadt. Elkötelezett füstölthús-rajongók lévén, egyszercsak reklamálni kezdtek, hogy miért nincs benne sonka-kolbász-szalonna, mindegy, ami van. Ekkor jött a nagy, bár nem kimondottan reformkonyhás ötlet: olaj helyett kisült húsos szalonna zsírja. És lőn sikere, mert a zsírból kevesebb kell, mert nem szívja be úgy a cucc (ki lehet próbálni, nyomjatok rá egy szalvétát egy étolajban és egy zsírban sült bármire), és mert közel sem fröcsköl úgy, mint a csoda növényi olaj. (Kivéve persze, ha olyan botor lennék, hogy szeletelt baconnal próbálkozom, mert akkor aztán takaríthatom fel a fél várost.)

A sorrend tehát: kockára vágott szalonna ropogósra kisütve, szalonna ki, krumpli be, krumpli megsütve, szalonna vissza (és nem kell öntögetni!), rá a tojás jönne. De mivel a kölkök időközben rádöbbentek, hogy ami a pizzámon olyan érdekesen potyog, az párolódott hagyma, előbb rádobok egy fej felkarikázott lilahagymát, és átkeverem vele a cuccot kábé egy percig. Csak eztán borítom rá a tojást, amit ilyenkor különben sem kell sózni, mert a szalonna jellegénél fogva brutál sós, és a hagymának is lesz azért némi íze.

A karikázott krumplit kissé macerás keverni, meg aztán ha úgysem marad egy helyben, akkor mindegy is, milyen formájú. Lehet tehát kocka, hasáb, ovális vagy amorf - a vége mindenképpen egy rántottához igencsak hasonlító tárgy lesz, azt pedig Jamie Oliver szerint is keverni kell :) Szezon szerinti saláta, uborka, savanyúság dukál hozzá, mi most éppen savanyú káposztával nyomjuk.

 

Ki ne ismerné az érzést, amikor rakott krumplit akar csinálni, megfőzi a krumplit és a tojást, majd jól szétégeti a kezét, hogy meg tudja pucolni őket - és hol van még akkor a sütési idő...
Találtam két jópofa filmet, ami bemutatja, hogyan oldjuk meg a problémát:))

Ahány ház, annyi piskóta. Már igen ifjú koromban (10 évesen) megtanultam piskótát sütni, és akkoriban csak gondoltam egyet, már össze is dobtam egyet, ha valami édességet akartam enni. A piskóta se egy bonyolult valami, mégis számos csodarecept kering róla, van aki sütőporral süti, van aki még vizet is tesz bele.

Hozzávalók:
6 közepes méretű tojás
6 evőkanál porcukor
6 evőkanál liszt
kevés vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

1. Szétválasztjuk a tojások fehérjét és sárgáját.
2. A sárgáját 6 evőkanál porcukorral elkezdjük kikeverni. Én ezt robotgéppel szoktam. Kell vagy 15 percig keverni, hogy tökéletes legyen. Akkor jó, amikor a színe egész világossárga nem lesz, és ha leállítjuk a gépet, elkezdenek buborékok feljönni belőle. Na nem úgy, mint a szódavíz, de láthatóak benne.
3. A tojás fehérjét egy nagy tálban szigorúan kézi habverővel felverjük. Sokan ezt a műveletet (mivel nehéz fizikai munka) a robotgépre bízzák, de szerintem az nem olyan jó, mert kevesebb levegőt visz bele a tojásfehérjébe, emiatt pedig kisebb térfogatú lesz a piskóta. Akkor elég kemény a hab, ha felfordítjuk a tálat, és nem esik ki belőle a hab. (Próbálgatásnál nem kell több ízben a földön landoltatni. Ha ki akar esni, csúszni fog az edény széle felé.)
4. Kikenünk vajjal egy tepsit (kb. 20 cm X 40 cm méretűt), majd rászórunk egy kis lisztet, és addig rázogatjuk, amíg a liszt mindenhol rátapad a vajas felületre. Begyújtjuk a sütőt melegedni.
5. A habra ráöntjük a cukros tojássárgáját, majd kanalanként adagoljuk hozzá a lisztet. Elkeverjük, de mindenképpen nagy mozdulatokkal, hogy ne törjön össze a hab. Ha kavargászunk össze-vissza, akkor a végén terjedelmileg egy kis nyamvadt mennyiségű tésztát kapunk, és nem ez a cél.
6. Az elkevert tésztát beleöntjük a tepsibe, és már mehet is a sütőbe, csak ne felejtsük el lecsökkenteni a gázt kb. 4-5-ös fokozatra. Amikor már jó illatot érzünk, akkor meg lehet nézni, hogy megsült-e. Akkor jó, ha teteje kicsit sötétebb barnás, és oldalt a tepsi szélétől már picit elválik.

Hibaelhárítás: itt most ilyen nincs. Ha bármi ettől nagyon eltérő dolgot tapasztalunk, dobhatjuk ki, és kezdhetjük előlről.

A legenda szerint egy arab pásztor találta fel a sajtot. Az ősi időkben nem volt egyszerű feladat gondoskodni róla, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Különösen könnyen romló élelmiszerünk a tej, amelyet a pásztor egy egyik végén összekötözött birkagyomorban próbált szállítani. A rázkódástól és a hőmérséklettől a tej aludttejjé vált majd kis gombócok jöttek létre benne a "köpüléstől". A pásztor megkóstolta, milyen ízű lett, és mivel ízlett neki, a tudást másokkal is megosztotta.

Az Odüsszeiában már pontos leírás olvasható arról, hogyan is kell juhsajtot készíteni: a küklopsz mondja el mindezt Odüsszeusznak. Mivel az egyszemű nem intellektusáról volt híres, így feltételezhető, hogy a sajtkészítés tudományát ekkorra már széles körben ismerték a Mediterráneumban.

Homérosz után 800 évvel Lucio Moderato Columella írta le De Re Rustica című értekezésében, hogyan kell a birkák tejéből sajtot készíteni. Ekkoriban még nem volt jellemző, hogy a tehenek annyi tejet adtak volna, ami a bocik etetésén túl emberi fogyasztásra is elegendő lett volna - erre csak Krisztus után 1000 évvel került sor.

 

 

Nagyon egyszerű recept, ez is Jamie receptjei közül való, és ezzel is lehet kísérletezni.
Ami kell hozzá:

• csirkemell (szeletekre vágva)
• rozmaring ágacska (vagy szárított rozmaring)
• kevés fehér bors
• szeletekre vágott fokhagyma
• kevés olaj
• só
• sok alufólia

A csirkemellet felszeleteljük, besózzuk. Előkapjuk a fóliát, majd egy nagyjából 1 méteres darabot nyeszetelünk le belőle. Az egyik végével kibélelünk egy tepsit, abba tesszük majd a csirkét, és a másik végét fogjuk ráborítani.
A csirke alá kevés olajat öntünk, majd a szeleteket elrendezzük, rátesszük a rozmaring ágat, fehér borsot, fokhagymát. Így fog kinézni:


































Aztán a fóliával letakarjuk, és a fólia széleit úgy összegyógyítjuk, hogy abból gőz ki nem tudjon szökni. Mehet be a sütőbe, ahol 20 percig sütjük, teljes gázon. A fólia fel fog fújódni, úgy fog kinézni, mint egy párna.
Mikor kivesszük a sütőből, óvatosan vágjuk fel a fóliát, mert kitör belőle a gőz, mint a Pinatubó. Íme a kész pipi:

































Lássuk be, kicsit sápatag. Ennek ellensúlyozására színes köretet adjunk hozzá, vagyis nyers paradicsomsalátát, párolt kukorica-borsó-répa egyveleget, vagy valami hasonlót.

Hibaelhárítás!

Itt egyetlen hiba csúszhat a számításba: ha lyukas a fólia. Mert akkor úgy kiszárad, hogy még a szomszéd macska is visszadobja, hogy edd meg te.
Figyelem! Aki a csirkecombot szereti, az egyrészt tovább süsse, másrészt nem biztos, hogy nyerő gondolat egy párnába rakni a mellet és a combot, mert hogy a mell hamarabb lesz fogyasztható állapotban.

https://www.percekalatt.hu/tejberizs-fozes-egyszeruen-gyumolcsrizs-hazilag/