A múltkoriban PikPokkal eszmét cserélve a marketingizek.hu-n felmerült, hogyan is esszük mi a tojást krumplival. Nosza, írjuk meg ide, hátha hasznát veszi valaki. Ezt a receptet különösen ajánlom Lackónak, akiről, bár személyesen nem ismerem, titkos forrásból tudom, hogy kimondottan szereti a tojást :)

A kaja voltaképpen Lénárt Istvánné Gyerekek főzőkanállal című örökbecsű szakácskönyvéből  származik, ahol Piff-puff rántotta néven fut, csak az idők során tuningoltam rajta egy kicsit.

A többé-kevésbé eredeti változat:

Karikára vágott krumplit (kb. fél centi vastagságban) megsütök olajban. Nem addig, amíg barnára pirul, csak amíg egy kicsit színesebb kezd lenni a széle. Közben felverem a tojást - általában annyi darab kell hozzá, amennyi kisméretű krumpli -, sózom, fűszerezem, aztán rázúdítom a krumplikarikákra a tűzön. Ezután csak villával tologatom, hogy a tojás mindenhová befolyjon, és mindenütt jól átsüljön. A végeredmény egy krumplival átszőtt (ezt a szót egy tepertő csomagolásáról vettem, nagyon érzékletes) tojáslepény, aminek a tetejére még dobálhatok ezt-azt, reszelt sajtot, petrezselyem zöldjét, snidlinget vagy amit akarok.

Ezzel az én első gondom az volt, hogy túl nehéz (zsíros). Tehát leöntöttem alóla a krumplisütés utáni fölös olajat, hogy a tojás ne tocsogjon (annak mindegy, főleg egy tisztességes teflonserpenyőben). A másik gondja a gyerekeimnek támadt. Elkötelezett füstölthús-rajongók lévén, egyszercsak reklamálni kezdtek, hogy miért nincs benne sonka-kolbász-szalonna, mindegy, ami van. Ekkor jött a nagy, bár nem kimondottan reformkonyhás ötlet: olaj helyett kisült húsos szalonna zsírja. És lőn sikere, mert a zsírból kevesebb kell, mert nem szívja be úgy a cucc (ki lehet próbálni, nyomjatok rá egy szalvétát egy étolajban és egy zsírban sült bármire), és mert közel sem fröcsköl úgy, mint a csoda növényi olaj. (Kivéve persze, ha olyan botor lennék, hogy szeletelt baconnal próbálkozom, mert akkor aztán takaríthatom fel a fél várost.)

A sorrend tehát: kockára vágott szalonna ropogósra kisütve, szalonna ki, krumpli be, krumpli megsütve, szalonna vissza (és nem kell öntögetni!), rá a tojás jönne. De mivel a kölkök időközben rádöbbentek, hogy ami a pizzámon olyan érdekesen potyog, az párolódott hagyma, előbb rádobok egy fej felkarikázott lilahagymát, és átkeverem vele a cuccot kábé egy percig. Csak eztán borítom rá a tojást, amit ilyenkor különben sem kell sózni, mert a szalonna jellegénél fogva brutál sós, és a hagymának is lesz azért némi íze.

A karikázott krumplit kissé macerás keverni, meg aztán ha úgysem marad egy helyben, akkor mindegy is, milyen formájú. Lehet tehát kocka, hasáb, ovális vagy amorf - a vége mindenképpen egy rántottához igencsak hasonlító tárgy lesz, azt pedig Jamie Oliver szerint is keverni kell :) Szezon szerinti saláta, uborka, savanyúság dukál hozzá, mi most éppen savanyú káposztával nyomjuk.