A legenda szerint egy arab pásztor találta fel a sajtot. Az ősi időkben nem volt egyszerű feladat gondoskodni róla, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Különösen könnyen romló élelmiszerünk a tej, amelyet a pásztor egy egyik végén összekötözött birkagyomorban próbált szállítani. A rázkódástól és a hőmérséklettől a tej aludttejjé vált majd kis gombócok jöttek létre benne a "köpüléstől". A pásztor megkóstolta, milyen ízű lett, és mivel ízlett neki, a tudást másokkal is megosztotta.
Az Odüsszeiában már pontos leírás olvasható arról, hogyan is kell juhsajtot készíteni: a küklopsz mondja el mindezt Odüsszeusznak. Mivel az egyszemű nem intellektusáról volt híres, így feltételezhető, hogy a sajtkészítés tudományát ekkorra már széles körben ismerték a Mediterráneumban.
Homérosz után 800 évvel Lucio Moderato Columella írta le De Re Rustica című értekezésében, hogyan kell a birkák tejéből sajtot készíteni. Ekkoriban még nem volt jellemző, hogy a tehenek annyi tejet adtak volna, ami a bocik etetésén túl emberi fogyasztásra is elegendő lett volna - erre csak Krisztus után 1000 évvel került sor.
