Tudomásom szerint a császármorzsa onnan kapta a nevét, hogy valamelyik osztrák császárnak és egész udvartartásának csinált ilyet az udvari szakácsa. Azért volt ez fejedelmi étel, mert napokig kevergették, pirítgatták, mire az a bődületes mennyiségű morzsa szép aranyszínű lett. (Lásd még: hu.wikipedia.org/wiki/Császármorzsa)
Császármorzsiban is két táborra szakad a nép: vannak a lisztesek meg a grízesek. Én grízes vagyok. És a helyzet az, hogy ezt is olyan gondolomformán szoktam csinálni, de van egy recept váz, amiből ki lehet indulni:
- 1 tojás
- 3/4 deci tej (háromnegyed deci, vagyis nem egészen 1 dl!)
- 1 csapott evőkanál cukor
- csipetnyi só
- búzadara
A tojást a cukorral és a sóval jól elkeverjük, majd elkezdjük hozzáadni a búzadarát. A fázisok:
Itt még látszik, hogy híg, úgyhogy adunk hozzá még grízt:
Olyan állagúnak kell lennie, mint egy jófajta galuskatészta. Aki olyat még nem csinált, az mindig keveset adjon hozzá, és amikor olyan, hogy a belőle kiemelt fakanálról vagy habverőről (lásd habverős bejegyzés!) nem lefolyik, hanem massza formájában leplottyan, akkor jó. Ha nem esik le a fakanálról, akkor gáz van, az már sűrű lett. Most adjuk hozzá a tejet, jól elkeverjük és 15 percig állni hagyjuk, hogy a dara megszívja magát egészen puhára.
Egy edényben kb. diónyi zsírt, vagy ennek megfelelő mennyiségű olajat melegítünk,beleöntjük a masszát, és innentől jön először a vad keverés és vakarás, utána a lassú pirítás és szárítás.
Na most itt van a császármorzsa készítés legnagyobb kérdése is:
Milyen edényben süssem a császármorzsát?
Az ideális a teflon lenne, de abban meg nem lehet elég jól kevergetni. És én nem vagyok híve annak a verziónak, hogy a tésztát bele kell önteni egy serpenyőbe, és úgy hagyni, mint egy vastagabb palacsinta tésztát, amit utána majdhogynem egyben meg lehet fordítani, és darabolni. Nekem az nem császármorzsa.
A következő megoldás a normál lábas. A legjobb az olyan, aminek NAGYON vastag az alja. Fontos, hogy egyenletesen legyen vastag a lábasok alja, különben odaég benne az étel. Az ilyen lábassal a császármorzsa sütése egy rémálom. (Volt egy ilyen lábasom, mindig minden odaégett benne és mindig csak egy ponton. Ma már vízforralásra használjuk, bár szerintem még az is odakap.)
Nekünk van egy különleges zománccal bevont edényünk, ajándékba kaptuk, és nagyon örülünk neki, mert ez a morzsis edény!
A császármorzsa lényege, hogy sokáig kell pirítani. Aztán viszont eljön a pillanat, amikor nagyon észnél kell lenni, mert akkor már villámgyorsan oda tudnak égni a kis morzsák.
Mindenféle lekvárral, esetleg porcukorral lehet szervírozni.